Van, hogy az ember nem érti, amikor nehéz elviselni... Talán az idő sem érett még meg teljesen arra, hogy minden pillanat egyformán legyen boldog, könnyed, gondtalan. „Miért pont velem történt?” –teszi fel ilyenkor önmagának a megválaszolhatatlan kérdést az ember. Félelem a jövőtől, kétkedő tekintetek, bizonytalan lépések... Még alig valamivel több, mint fél éves a kis Marci. Talán néha füllentek is magamnak, erősebbnek tettetem magam a valóságosnál. Talán idő kell még a valódi elfogadáshoz, ahhoz, hogy örömöm felhőtlen legyen. Jó ilyenkor másokat boldognak látni! Ilyenkor segít a leginkább, ha downos gyerekek büszke szüleinek tekintetét láthatom. Ilyenkor jó egy olyan rendezvény résztvevőjének lenni, mint az I. Nemzetközi Kromoszóma Karnevál . Kár, hogy csak a végére érkezem... Mint rádiós riporter jövök. Budapesten van aznap elintéznivalóm. Örülök, hogy össze tudom kötni a két dolgot és egy összeállítást is tudok készíteni a rendezvényről. Az Akvárium klub előtt, ahol
Életképek Marci fiunk mindennapjairól, és érdekességek a Down-szindrómás emberek világából.