MARCI VISZI A PRÍMET...

Ha apa(én) munkába megy, Marci mondja: "apa pá-pá". Apa(én) meghatódva mosolyog a liftben... Igaz, néha Marci akkor is mondja, ha apa hazatért, és néha akkor is megtörténik, ha vendég van nálunk. Ilyenkor bemutatja mit tud? Talán, ezt apa nem tudja.   Egyébként anya mondja, hogy mindig, ha este a kicsi a cicin van, szopizik, akkor valóban ismételgeti, amit már megtanult. Elalvás előtt fel-felül, mutat a lámpa fel és mondja, hogy "lámpa"(néha pam-pa), vagy hogy "apa pápá"; brümmög és a kezével körkörös mozdulatokat végez, mint amikor anya mixeli az ennivalóját, tapsikol, vagy csak úgy mutogat, és olyan valamiket mond, amiket még mi nem tudtunk megtanulni. Marcinak egyébként sokat fejlődött a finommotorikája is. Mutatóujjával és hüvelykujjával már elég ügyesen fog meg tárgyakat, ételt. Reggel velünk együtt eszik az ágyban. Megfigyel mindent, és láthatóan nagyon büszke, hogy ő is a nagyokkal ehet! :) Sokat forog és egyre gyorsabban. Sajnos a kúszás mé

Sok a teendő, kevés az idő. Pedig régen írtam már, ideje lenne. Lássuk hát! Sok újdonság nem történt, de azért néhány vicces, elgondolkodtató dolog igen. Szösszenetekre fel! Azt írtam a múltkor, csak pozitív dolgokról... Sérteni, megbántani mást mi értelme is lenne? Esetleges sértésre sértéssel felelni?! Azon gondolkodtam a minap, hogy valójában lehet -e így írni, és hogy ennek van -e egyáltalán értelme? Mármint, hogy ilyen hozzáállással kezdjek a mondandómba( írandómba)? Merthogy bármennyire is igyekszik az ember, mindig lesz valaki, akit bántani fog, amit olvas. Példaként egy olyan szülő jutott az eszembe, aki valamikor, valamiért másként döntött fia sorsáról, mint ezt tettük mi, a feleségemmel Marcinkkal kapcsolatban. Aki elvetette, intézetbe adta, stb., stb... Ki tudja, milyen okból. Talán lebeszélték róla tudatlan (rosszindulatú?) orvosok. Talán úgy érezték, nem tudnának megbirkózni a helyzettel. Nem ítélkezni akarok, az nem az én feladatom, se motivációm. Talán lehet olyan