Eltelt egy év, mióta fiunk megszületett. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan változnak a dolgok bennünk, s a világban. Úgy kezdtem bele ebbe a blogbejegyzésbe, hogy eldöntöttem, sem előtte s írása alatt sem gondolkodom majd hosszasan. Jöjjön ki elsőre minden, aminek kell. Úgyis annyi gondolat foglalkoztat, nehéz lenne fontossági sorrendet állítani, válogatni közöttük nem látom értelmét, kedvem sincs hozzá. Sokat gondolkodtam például a blogírás értelmén, mikéntjén. Speciális a téma, lényegében a Down-szindróma adja az alapját, illetve jelen esetben van egy konkrét személy is akiről szól, a fiam, Marci. Több hasonló blogot olvasgattam, szülők írásait. Egy dolgot szeretnék mindenképpen elkerülni a jövőben. Azt, hogy a blogbejegyzéseim bárminemű negatív érzést, szomorúságot keltsenek az olvasókban. Azt tapasztalom, hogy sok, a marcipanbloghoz hasonló oldalon a szerzők talán túl sokat is foglalkoznak azokkal a dolgokkal, helyzetekkel, em
Életképek Marci fiunk mindennapjairól, és érdekességek a Down-szindrómás emberek világából.