Ha az igazat akarom, őszinte lenni...miről szól ez a blog? Miért kezdtem bele? Mi vele a célom? Jó apának mutatkozni? Bizonyítani a világnak, hogy így is jó, így is lehet? Netán utat törni a fiam részére? Elfeledtetni a keserűség hangját? Keserű vagyok?! Szomorú, hogy a fiam downnal született? Bánt ez engem? Bánt...(kissé) Fáj? Fáj...(kissé) Örülök a fiam születésének? Örülök! (nagyon) Boldoggá tesznek a vele töltött mindennapok? Boldoggá tesznek. (Lefekszem mellé. Rám mosolyog. Gagyog valamit. Belemarkol az orromba. Fejbe csap) Félek?
Nem erőltethetem rá másokra az én hitem. Hitem, hogy ő is olyan, mint más. Másokat is bánt, másoknak is fáj, mások is félnek. Sajnálnak is? Ne sajnáljatok! (Mellé fekszem, rám mosolyog)
Egyszer felnő. Együtt nézzük majd felhők vonulását. Együtt mosolygunk a világra. Talán elsőre nem értem mit, de mondd valamit. Hogy ne féljek? Ezt mondod, fiam? Bólint... Annyit mondok majd akkor, köszönöm. Köszönöm, hogy erre megtanítottál!
Érzések törnek elő. A felnőtté válás...óvoda, iskola, munka... Hogy lesz? Befogadják majd őt? Elfogadják? Lehet -e boldog? Nem csúfolják -e ki majd? Nyitott lesz -e gyerek, tanár, munkaadó a másságára? S mi lesz velünk a feleségemmel? Képesek leszünk -e megadni a számára mindazt, amire szüksége lesz? Ki tudjuk -e számára alakítani azt a környezetet, ahol ki tud majd bontakozni? Lesz -e erőnk végigvinni az egészet?
Idős kor. Marci közénk fekszik a csillagos ég alatt. Ránk mosolyog. A mi gyermekünk... (Zárójeles rész?)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése