Ugrás a fő tartalomra

számvetés



Ha az igazat akarom, őszinte lenni...miről szól ez a blog? Miért kezdtem bele? Mi vele a célom? Jó apának mutatkozni? Bizonyítani a világnak, hogy így is jó, így is lehet? Netán utat törni a fiam részére? Elfeledtetni a keserűség hangját? Keserű vagyok?! Szomorú, hogy a fiam downnal született? Bánt ez engem? Bánt...(kissé) Fáj? Fáj...(kissé) Örülök a fiam születésének? Örülök! (nagyon) Boldoggá tesznek a vele töltött mindennapok? Boldoggá tesznek. (Lefekszem mellé. Rám mosolyog. Gagyog valamit. Belemarkol az orromba. Fejbe csap) Félek?

Nem erőltethetem rá másokra az én hitem. Hitem, hogy ő is olyan, mint más. Másokat is bánt, másoknak is fáj, mások is félnek. Sajnálnak is? Ne sajnáljatok! (Mellé fekszem, rám mosolyog)

Egyszer felnő. Együtt nézzük majd felhők vonulását. Együtt mosolygunk a világra. Talán elsőre nem értem mit, de mondd valamit. Hogy ne féljek? Ezt mondod, fiam? Bólint... Annyit mondok majd akkor, köszönöm. Köszönöm, hogy erre megtanítottál!

Érzések törnek elő. A felnőtté válás...óvoda, iskola, munka... Hogy lesz? Befogadják majd őt? Elfogadják? Lehet -e boldog? Nem csúfolják -e ki majd? Nyitott lesz -e gyerek, tanár, munkaadó a másságára? S mi lesz velünk a feleségemmel? Képesek leszünk -e megadni a számára mindazt, amire szüksége lesz? Ki tudjuk -e számára alakítani azt a környezetet, ahol ki tud majd bontakozni? Lesz -e erőnk végigvinni az egészet?

Idős kor. Marci közénk fekszik a csillagos ég alatt. Ránk mosolyog. A mi gyermekünk... (Zárójeles rész?)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mérföldkövek

Kezdjük is mindjárt egy kis videóval... És, igen!!! Marci felült... S azóta egyfolytában. Nem egyszer, nem kétszer, nem is háromszor... Naponta több százszor! Felül anya ölében, szoptatás közben, felül, ha apu hazajött, felül a nappaliban, játék közben, felül a konyhában, a hálóban, mindenhol! Mérföldkőhöz érkeztünk. Nagy a boldogság. El kell őt fogadnunk, olyannak amilyen. Se túl sokat, se túl keveset tőle elvárnunk nem szabad. Hány és hány szülő esik ebbe a hibába! Fejlesztések, nyelvórák gyerekkorban, s a folyamatos elvárás, hogy gyereke diplomata, orvos, filozófus, nagy író, költő, üzletember, sebész, színész, futballista legyen. A folyamatos bizonyítási vágy... Gyerekek, akiknek nincs gyerekkoruk, mert már készülnek a nagy életre, amikor ők valakik lesznek - megfelelve a szülői elvárásoknak. Hány és hány fiatalember nem bírja el a terhet! Hiszen nem emiatt nyúlnak tiltott szerekhez? Nem emiatt ugornak az egyik kapcsolatból a másikba? Nem emiatt utaznak be fél világot,
Megjegyzés küldése
További információk

"Szó, szó, szó..." - Marci beszélni tanul

Aki facebookon is követi kis családunk mindennapjait, talán emlékezik még arra a hangfelvételre, amin az akkor még csak alig egy éves Marci fiunk az „apa” szócskát ismételgeti. Az azóta eltelt időben sok más szót is megértett és kimondott már, de vannak időszakok, amikor közülük egyet-egyet elfelejt. Marci ma - néhány hetes kihagyás után - ismét apának szólított. Boldogság a köbön! Sajnos feleségemnek még nem adatott meg az az öröm, hogy Marcello – ahogy olaszos hangulatunkban olykor Marcinkat nevezzük - anyának szólítsa őt. Remélhetőleg ez már a közeljövőben megváltozik! Bizakodásomnak jó okot ad, hogy Marcink egyre több szót ért, és egyre több szót mondani is megtanult már. (rövid lista - kimondott szavak: „adjál”, „be”, tente, tik-tak, lámpa, cica, apa, baba, bárány; állathangok utánzása, állatok jelölése: kutya, oroszlán, bárány, ló, madár, kacsa, tehén, hal, stb.; amiket mutatni szokott vagy ért: has, haj, pancsi, ham-ham, víz, szem, fül, orr, száj, fog, láb
2 megjegyzés
További információk

Életképek...

Marci lassan 5 hónapja viszi a prímet! Ma blogbejegyzés helyett néhány fényképet osztanék meg róla a születésétől a mai napokig. Kellemes böngészést! Kezdjük is mindjárt a legelején. 2015 augusztus 11-én, egy forró nyári nap kora délutánján... megszülettem... haza is mentem volna rögtön, de azok a fránya doktorok még bent tartottak pár napig a sárgaságom miatt... még szerencse, hogy anya is ott volt velem... Mit mondhatnék, enni már akkor is szerettem! na, meg aludni is... Amikor végre hazaengedtek apa is megpróbálkozhatott vele, hogy felöltöztessen... Azért aludni továbbra is szeretek...sokat! meg huncutul nézni... utazgatni is... játszani... csak úgy nézelődni... de a leginkább akkor örültem, amikor megjött a Mikulás... Ácsi, hiszen a Mikulás én vagyok! Hát, ez vagyok én... a kis puma :)
2 megjegyzés
További információk