Ugrás a fő tartalomra

számvetés



Ha az igazat akarom, őszinte lenni...miről szól ez a blog? Miért kezdtem bele? Mi vele a célom? Jó apának mutatkozni? Bizonyítani a világnak, hogy így is jó, így is lehet? Netán utat törni a fiam részére? Elfeledtetni a keserűség hangját? Keserű vagyok?! Szomorú, hogy a fiam downnal született? Bánt ez engem? Bánt...(kissé) Fáj? Fáj...(kissé) Örülök a fiam születésének? Örülök! (nagyon) Boldoggá tesznek a vele töltött mindennapok? Boldoggá tesznek. (Lefekszem mellé. Rám mosolyog. Gagyog valamit. Belemarkol az orromba. Fejbe csap) Félek?

Nem erőltethetem rá másokra az én hitem. Hitem, hogy ő is olyan, mint más. Másokat is bánt, másoknak is fáj, mások is félnek. Sajnálnak is? Ne sajnáljatok! (Mellé fekszem, rám mosolyog)

Egyszer felnő. Együtt nézzük majd felhők vonulását. Együtt mosolygunk a világra. Talán elsőre nem értem mit, de mondd valamit. Hogy ne féljek? Ezt mondod, fiam? Bólint... Annyit mondok majd akkor, köszönöm. Köszönöm, hogy erre megtanítottál!

Érzések törnek elő. A felnőtté válás...óvoda, iskola, munka... Hogy lesz? Befogadják majd őt? Elfogadják? Lehet -e boldog? Nem csúfolják -e ki majd? Nyitott lesz -e gyerek, tanár, munkaadó a másságára? S mi lesz velünk a feleségemmel? Képesek leszünk -e megadni a számára mindazt, amire szüksége lesz? Ki tudjuk -e számára alakítani azt a környezetet, ahol ki tud majd bontakozni? Lesz -e erőnk végigvinni az egészet?

Idős kor. Marci közénk fekszik a csillagos ég alatt. Ránk mosolyog. A mi gyermekünk... (Zárójeles rész?)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

MarcZi viszi a prímet 3.

MarcZi viszi a prímet címmel indult sorozatom a Dunszt.sk nevű online kultúrmagazinban. A harmadik rész... (2020. május 23.)  Már úgy tűnt, minden sínen van. Marci fiunk tavaly ősszel végre elkezdett oviba járni. Boldogok voltunk! Ha a belvárosi magyar oviban nem is kaptunk helyet, úgy éreztük, a külvárosiban legalább szeretettel fogadnak bennünket. Nem féltünk attól sem, hogy így majd naponta több óra elmegy csak az utazásra, hiszen az óvoda messze esik a ligetfalusi lakóteleptől. Néhány hét után kiderült, hogy az új magyar osztály, amely egy szépen felújított épületben nyílt, mégsem a magyar ovi alá tartozik majd. Szlovák osztályokkal vonták össze, és új igazgatóságot kapott. Ez azonban a legkevésbé sem zavart bennünket. Egy gyógypedagógiát tanuló egyetemista lány, aki már régebbtől foglalkozott Marcival, asszisztensként segítette fiunk beilleszkedését. Az óvónők kedvesek voltak és nyitottak, a gyerkőcök aranyosak. Végre fellélegeztünk… Egy nap azonban az óvoda újonnan beiktatott...
Megjegyzés küldése
További információk

"Szó, szó, szó..." - Marci beszélni tanul

Aki facebookon is követi kis családunk mindennapjait, talán emlékezik még arra a hangfelvételre, amin az akkor még csak alig egy éves Marci fiunk az „apa” szócskát ismételgeti. Az azóta eltelt időben sok más szót is megértett és kimondott már, de vannak időszakok, amikor közülük egyet-egyet elfelejt. Marci ma - néhány hetes kihagyás után - ismét apának szólított. Boldogság a köbön! Sajnos feleségemnek még nem adatott meg az az öröm, hogy Marcello – ahogy olaszos hangulatunkban olykor Marcinkat nevezzük - anyának szólítsa őt. Remélhetőleg ez már a közeljövőben megváltozik! Bizakodásomnak jó okot ad, hogy Marcink egyre több szót ért, és egyre több szót mondani is megtanult már. (rövid lista - kimondott szavak: „adjál”, „be”, tente, tik-tak, lámpa, cica, apa, baba, bárány; állathangok utánzása, állatok jelölése: kutya, oroszlán, bárány, ló, madár, kacsa, tehén, hal, stb.; amiket mutatni szokott vagy ért: has, haj, pancsi, ham-ham, víz, szem, fül, orr, száj, fog, láb...
2 megjegyzés
További információk

Első közös karácsonyunk...

Első közös karácsonyunkra készülődünk. Kicsi Marcink már több mint négy hónapja viszi a prímet. Nagyon boldoggá tesz minket az utóbbi napokban. Kicsi fejét a hasán egyre magasabbra emelgeti! De háton fekve még azért könnyebb nézni a csillagokat... Merthogy karácsonyra egy csoda-szerkentyűt kap tőlünk ajándékba! Az ágy szélére erősíthető. Zenél és közben színes csillagokat vetít a plafonra. Tegnap ki is próbáltuk. Nem a Marci nem bírta ki karácsonyig, hanem az apja. Mi, a feleségemmel nagyon élveztük. Marci nézte, nézte egy ideig, aztán tejet kért az anyjától. Persze, beszélni még nem tud, de sírni igen. Jó hangosan! Szóval nagyon boldoggá tesz minket az utóbbi napokban, és ami a legjobb, hogy az orvosok is megerősítettek bennünket megérzésünkben, hogy a Marci jól fejlődik. Egyedül nem tud még megfordulni, de a feleségem egyszer már látta, hogy saját maga oldalra fordult. Mindenesetre, egy kis rásegítéssel a hasra fordulás is jól megy már. A fejét pedig egyre magasabbra és egyre hos...
4 megjegyzés
További információk