Sűrűn jártunk az elmúlt hetekben kivizsgálásokra. Marcin mindent megnéztek: izmait, forgóit, fülét, most nemrég vért is vettek tőle. Szegény gyerekek! Szerencse, hogy a kivizsgálások következő köre már csak fél év múlva lesz.Lekopogom, de eddig minden, ami fontos rendben van Marcinkkal. Épp a hallásával vannak problémák. Az egyik fülére, a jobbra gyengébben hall.A kivizsgálások viszont azt is kimutatták, hogy a másik fülével szinte teljesen tökéletesen. Feleségemmel be is tanultunk néhány új dalt, amit elénekeltünk neki nagy örömünkben.
Marcinak tetszett...
Telnek- múlnak a napok. A kivizsgálásokon túl is zajlik az élet. Marci néha komoly filozofálgatásokba kezd: "eööööö-ő-eeeee-ő---eő----őőőőőő-eeee-eőő-őőőő" Nagyon mondja. Mi meg nagyon figyelünk és közben hasonlóan okos dolgokat mondunk: "Igen. Igen, Marcika. Úgy van! Bizony! Okos... igen." Jókat mosolyog rajta Marci. Megértjük egymást.
Közben látogatóban voltunk. Még húsvét előtt Nagymegyeren jártunk. Károlyi Eszterék hívtak meg. Amolyan Down Szindróma világnapi találkozó volt. Több család jött volna össze, végül csak mi voltunk és Eszterék. Eszter igen jó blogot vezet egy igen picur és igen helyes kis emberkéről, a kisfiáról. Kellemes délutánt töltöttünk náluk, jót beszélgettünk. És láthatólag Marci és Előd is jól összebarátkoztak.
A szülőket is meglátogattuk. Ez már húsvétkor történt. Marci talán először volt ennyi sok ember között, merthogy átjöttek a dédnagyszülők, és szüleim testvére is a családjával. Marci jól elvolt velünk. Ült, figyelt, "eőőő -ő"...
Közben gyógytornázunk, játszunk, este pancsizunk, néha alszunk, filozofálgatunk, kacagunk, van, hogy nyűglődünk, sétálunk, ismerkedünk a világgal...és van, hogy csak úgy fekszünk az ágyon...
Marcinak tetszett...
Telnek- múlnak a napok. A kivizsgálásokon túl is zajlik az élet. Marci néha komoly filozofálgatásokba kezd: "eööööö-ő-eeeee-ő---eő----őőőőőő-eeee-eőő-őőőő" Nagyon mondja. Mi meg nagyon figyelünk és közben hasonlóan okos dolgokat mondunk: "Igen. Igen, Marcika. Úgy van! Bizony! Okos... igen." Jókat mosolyog rajta Marci. Megértjük egymást.
Közben látogatóban voltunk. Még húsvét előtt Nagymegyeren jártunk. Károlyi Eszterék hívtak meg. Amolyan Down Szindróma világnapi találkozó volt. Több család jött volna össze, végül csak mi voltunk és Eszterék. Eszter igen jó blogot vezet egy igen picur és igen helyes kis emberkéről, a kisfiáról. Kellemes délutánt töltöttünk náluk, jót beszélgettünk. És láthatólag Marci és Előd is jól összebarátkoztak.
Közben gyógytornázunk, játszunk, este pancsizunk, néha alszunk, filozofálgatunk, kacagunk, van, hogy nyűglődünk, sétálunk, ismerkedünk a világgal...és van, hogy csak úgy fekszünk az ágyon...
A második képen nagyon hasonlít rád! :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésNagyon szép kisfiú és milyen csodás szülei vannak.. :)
VálaszTörlés