MARCI VISZI A PRÍMET...

Ahogy a legutóbbi bejegyzésem végén ígértem, most osztom azt a beszélgetést, amelyet rádiós kollégám, Gazdag József készített velem a Down-szindróma világnapja alkalmából. Bár jobban izgultam előtte, mint bármikor, amikor én készítettem valakivel rádiós beszélgetést, azért nagyon örültem a lehetőségnek, és végül nagyon élveztem. Kiegészítésként még annyit fűznék hozzá - a nagy izgalomban elfelejtettem megemlíteni -, hogy a blog onnét (is) kapta a címét (Marci viszi a prímet), hogy Marcink 11-én született (prímszám), 47 kromoszómával (prímszám). :) És akkor most már jöjjön az ígért beszélgetés. KATTINTS IDE: MARCI AZ ÉTERBEN

Miért ez a cím? Amikor a blogírónak blogírás előtt eszébe jutnak az elmúlt este játékai, bolondozásai, nem tehet egyebet. Mosolyogni kezd magában és ilyen pozitív kicsengésű címet ad. Kikívánkozik belőle... Marci vacsora után, de még fürdetés előtt, játék közben. Anyjával játszanak(az én feleségemmel...de erre az olvasók minden bizonnyal rájöttek maguktól is). A játék lényege, hogy anya a feje tetejére rak egy kalapnak is beillő játékot. Enyhén megbillenti a fejét, a játék földre hull. Anya erre azt mondja: BUMM. Marci pedig nevet. Mit nevet?! Kacag, vihog, szó szerint dől a nevetéstől! Hát, ilyenekre gondol most a blogíró, és úgy mint tegnap, határtalan örömöt érez. Boldog amiatt is, hogy fia egyre jobban tud ülni. Marci gyógytornászaival együtt örül annak, ahogy erősödik. ügyesedik. És nem mellékesen örömmel tölti el, ha a blog olvasói levélben kérdik, mikor lesz újabb blogbejegyzés! Na, ezért kissé szégyelli is magát, hogy ilyen hosszú ideig hanyagolta az írást... Most az