Miért ez a cím? Amikor a blogírónak blogírás előtt eszébe jutnak az elmúlt este játékai, bolondozásai, nem tehet egyebet. Mosolyogni kezd magában és ilyen pozitív kicsengésű címet ad. Kikívánkozik belőle...
Marci vacsora után, de még fürdetés előtt, játék közben. Anyjával játszanak(az én feleségemmel...de erre az olvasók minden bizonnyal rájöttek maguktól is). A játék lényege, hogy anya a feje tetejére rak egy kalapnak is beillő játékot. Enyhén megbillenti a fejét, a játék földre hull. Anya erre azt mondja: BUMM. Marci pedig nevet. Mit nevet?! Kacag, vihog, szó szerint dől a nevetéstől! Hát, ilyenekre gondol most a blogíró, és úgy mint tegnap, határtalan örömöt érez.
Boldog amiatt is, hogy fia egyre jobban tud ülni. Marci gyógytornászaival együtt örül annak, ahogy erősödik. ügyesedik. És nem mellékesen örömmel tölti el, ha a blog olvasói levélben kérdik, mikor lesz újabb blogbejegyzés! Na, ezért kissé szégyelli is magát, hogy ilyen hosszú ideig hanyagolta az írást... Most azonban ünnepélyesen megfogadja magában és írott formában is, hogy ezentúl nem hallgat el ilyen hosszú időre.
Nagy nyomorgás a buszon, sok ember. Idegesen, türelmetlenül állnak/ülnek, várják a végállomást, hogy tovább siettessék az időt. Feleségem és Marcink mellett egy másik anyuka, kisfiával. Ez az anyuka kérdezősködni kezd. Kedvesen, de mégis valahogy kellemetlenül. "Tud már járni?", "Beszél?"... Közelebb hajol Marcink arcához. Mintha vizsgálná őt. Egyszerre csak hangosan mindenki előtt megkérdi: "Downos?" Nem, ez nem az az ember, aki le"kórozná" a Down-szindrómát! Ismeri a tüneteket, tudja, mivel jár, ha valaki downos. "Lassabban tanul majd meg járni" - mondja, és hogy "A kommunikációval szokott gondjuk lenni az ilyen embereknek". Tudja, ő felvilágosult az ilyen dolgokban. És úgy tűnik, ezt mindenki előtt be is szeretné mutatni. Erre mondjuk feleségemmel, hogy néha kevésbé bántó, ha valaki keveset tud a Down-szindrómáról és mondjuk Down-kórnak nevezi azt. Főleg, ha közben szeretettel közeledik fiunkhoz... Feleségem nagyot fúj, amikor végre leszállhat a buszról.
Én is nagyot fújtam, amikor befejeződött az az interjú, amit kollégám, Gazdag József készített velem a minap, a Down-szindróma világnap kapcsán, a Pátria Rádióban. Hamarosan itt, a blogon is megosztom majd az interjú felvételét, hogy azok is meghallgathassák, akiknek élőben nem sikerült esetleg. Bevallom, jobban izgultam, mint bármikor, amikor én készítettem mással beszélgetést. Ettől függetlenül nagyon élveztem, és nagyon hálás vagyok a lehetőségért!
Amíg az interjú a Pátria honlapján megjelenik, megosztom azt a videót, ami a tegnapi kacagós estén készült.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése