Első közös karácsonyunkra készülődünk. Kicsi Marcink már több mint négy hónapja viszi a prímet. Nagyon boldoggá tesz minket az utóbbi napokban. Kicsi fejét a hasán egyre magasabbra emelgeti! De háton fekve még azért könnyebb nézni a csillagokat...
Merthogy karácsonyra egy csoda-szerkentyűt kap tőlünk ajándékba! Az ágy szélére erősíthető. Zenél és közben színes csillagokat vetít a plafonra. Tegnap ki is próbáltuk. Nem a Marci nem bírta ki karácsonyig, hanem az apja. Mi, a feleségemmel nagyon élveztük. Marci nézte, nézte egy ideig, aztán tejet kért az anyjától. Persze, beszélni még nem tud, de sírni igen. Jó hangosan!
Szóval nagyon boldoggá tesz minket az utóbbi napokban, és ami a legjobb, hogy az orvosok is megerősítettek bennünket megérzésünkben, hogy a Marci jól fejlődik. Egyedül nem tud még megfordulni, de a feleségem egyszer már látta, hogy saját maga oldalra fordult. Mindenesetre, egy kis rásegítéssel a hasra fordulás is jól megy már. A fejét pedig egyre magasabbra és egyre hosszabb ideig emeli/emelgeti. Így a karácsony-várás csak még örömtelibb!
A Marcink jól van, egészséges... Mindenesetre kicsit összezavarodunk, ha olyan emberek kérdezik meg tőlünk baba-sétáltatás közben, hogy egészséges - e a fiunk, akik még nem tudják, hogy downos. A válasz az lenne, hogy igen, hiszen a down szindróma nem betegség (nem is kór!). De hát, a DS mégis csak betegségként él az emberek tudatában. Ezért az összezavarodás. Érdekes lenne, gondoltam a múltkor, ha egy olyan világban élnénk, ahol a down szindróma lenne a normális. A szomszédok kérdése ekkor így hangzana: "És downos a gyermek?" "Igen, szerencsére"-válaszolnánk mi. Megkönnyebbült sóhaj szakadna ki ekkor szomszédunkból, és mi is boldogan lépnénk ki a babakocsival házunk ajtaján egy verőfényes nyári délutánon.
Azt mindenképp érdekes megfigyelni, miként közelednek emberek Marcink felé azelőtt, hogy tudnák, illetve azután, hogy megtudják, downos. Általában ugyanúgy... :) De azért van, aki hirtelen lefagy, elfelejt gügyögni, dícsérni, hogy milyen szép, meg olyanokat kérdezgetni, hogy "Megsimogathatom?, "Ölembe vehetem?" Pedig a Marci így vagy úgy, de szép. És nem törik össze, ha ölbe veszi az ember és szereti, ha simogatják, ha mosolyognak rá.
Első közös karácsony... Legszebb ajándék az lenne, ha minél kevesebb lenne az előítélet, s ha minél több emberrel sikerülne elhitetnünk, elfogadtatnunk, hogy nekünk Marci tényleg, valóban az igazi ajándék!
Merthogy karácsonyra egy csoda-szerkentyűt kap tőlünk ajándékba! Az ágy szélére erősíthető. Zenél és közben színes csillagokat vetít a plafonra. Tegnap ki is próbáltuk. Nem a Marci nem bírta ki karácsonyig, hanem az apja. Mi, a feleségemmel nagyon élveztük. Marci nézte, nézte egy ideig, aztán tejet kért az anyjától. Persze, beszélni még nem tud, de sírni igen. Jó hangosan!
Szóval nagyon boldoggá tesz minket az utóbbi napokban, és ami a legjobb, hogy az orvosok is megerősítettek bennünket megérzésünkben, hogy a Marci jól fejlődik. Egyedül nem tud még megfordulni, de a feleségem egyszer már látta, hogy saját maga oldalra fordult. Mindenesetre, egy kis rásegítéssel a hasra fordulás is jól megy már. A fejét pedig egyre magasabbra és egyre hosszabb ideig emeli/emelgeti. Így a karácsony-várás csak még örömtelibb!
A Marcink jól van, egészséges... Mindenesetre kicsit összezavarodunk, ha olyan emberek kérdezik meg tőlünk baba-sétáltatás közben, hogy egészséges - e a fiunk, akik még nem tudják, hogy downos. A válasz az lenne, hogy igen, hiszen a down szindróma nem betegség (nem is kór!). De hát, a DS mégis csak betegségként él az emberek tudatában. Ezért az összezavarodás. Érdekes lenne, gondoltam a múltkor, ha egy olyan világban élnénk, ahol a down szindróma lenne a normális. A szomszédok kérdése ekkor így hangzana: "És downos a gyermek?" "Igen, szerencsére"-válaszolnánk mi. Megkönnyebbült sóhaj szakadna ki ekkor szomszédunkból, és mi is boldogan lépnénk ki a babakocsival házunk ajtaján egy verőfényes nyári délutánon.
Azt mindenképp érdekes megfigyelni, miként közelednek emberek Marcink felé azelőtt, hogy tudnák, illetve azután, hogy megtudják, downos. Általában ugyanúgy... :) De azért van, aki hirtelen lefagy, elfelejt gügyögni, dícsérni, hogy milyen szép, meg olyanokat kérdezgetni, hogy "Megsimogathatom?, "Ölembe vehetem?" Pedig a Marci így vagy úgy, de szép. És nem törik össze, ha ölbe veszi az ember és szereti, ha simogatják, ha mosolyognak rá.
Első közös karácsony... Legszebb ajándék az lenne, ha minél kevesebb lenne az előítélet, s ha minél több emberrel sikerülne elhitetnünk, elfogadtatnunk, hogy nekünk Marci tényleg, valóban az igazi ajándék!
Boldog karácsonyt!
VálaszTörlésKöszönjük Judi! Neked(és nektek) is békés, boldog ünnepeket!
VálaszTörlésMarci nagyon szèp ès egèszsèges kisfiú ès a laikus szemeknek fogalmuk sincs a DS-ről, mert nem az határozza meg Őt, csak ìgy tovább, vigyètek mindenhova, lássák ès tudják hogy, Ő ilyen, nemsokára majd csak annyi èpül be a környezetetek fejèbe, hogy Ő Marci :) Áldott ünnepeket!
VálaszTörlésÍgy legyen! Köszönjük, és viszont kívánunk sok-sok boldogságot az új évben!
VálaszTörlés