Mérföldkövek

Április végén volt fiunk keresztelője, aki - valószínűleg a számára kijelölt kis angyal segítségével - egy nappal a keresztelő után először fordult át a hátáról a hasára. Azóta gyakran megismételte mutatványát, a szülők nagy örömére...

Április a keresztelőre való felkészülés jegyében telt. Egyeztetni kellett az időpontot a pappal, a szülőkkel, lefoglalni a helyet a templomhoz közeli kávézóban, be kellett szerezni a keresztelői ingecskét és a gyertyát. Akinek van gyereke, ismeri a helyzetet. Tartottunk kissé attól, hogy a Marci idő előtt megunja az eseményeket, de szerencsére nem így történt. Igaz, végig kommentálta a történteket - olykor egy templomban szokatlan hangerővel - de egyébként jól tűrt mindent. Sőt, azt kimondottan élvezte, amikor a fejecskéjére öntötték a szentelt vizet, amit okos és előrelátó papunk kissé felmelegített a szertartás előtt. (a templomban elég hűvös volt). Aztán, amint véget ért, Marci szépen bealudt, és a közeli kávézóban tartott családi találkozó végéig szunyókált csendesen.

Keresztelő után Marcival a karomban

   Kávéztunk, sütiztünk, beszélgettünk a kávézóban, Marcink pedig csendesen horkolt a háttérben. Amikor aztán éhes kezdett lenni, felébredt, de addigra már épp indulóban voltunk mindannyian. Búcsúzkodás, puszi, puszi és mentünk is haza. Otthon aztán a megnyugvás, hogy minden jól ment és a hangulat is rendben volt. A keresztelő másnapján pedig megtörtént, amire már réges-régen úgy vártunk. Marci átfordult a hátáról a hasára! ... Épp a lelkiismeret-furdalás gyötört. Marci feküdt a földön, a játszószőnyegen. Én valami nem túl fontos dolgot néztem a mobilon. Egyszerre csak szemem sarkában azt láttam, hogy Marci előbb oldalra, majd egyszerre csak a hasára fordult! Rikkantottam egy nagyot a feleségemnek, akinek jó hogy ki nem ugrott a rémülettől a szíve a konyhaablakon. Berohant a szobába, de amit látott annak ugyanúgy megörült, mint én. Taps, örömujjongás! Szegény Marci meg csak nézett ránk tágra nyílt, csodálkozó szemekkel.

Marci először fordult magától hasra

 Már többször írtam itt a blogon, hogy Marcink izomgyengeséggel született. Ez általában jellemzi a downos embereket pici korukban. Az elmúlt hetekben azonban a különféle gyógytornáknak is köszönhetően nagyon sokat erősödött, igazi kis vasgyúró benyomását kelti. Éreztük, hogy már csak napok kérdése, hogy átforduljon. (hasról hátra egyébként már régtől megy neki könnyedén) Na, most már jöhet a felülés, kúszás-mászás, első lépések, értelmes szavak, ovi, suli, munka, barátok...de ácsi! nem kell úgy sietni... LAZASÁG!...:)

Anyával a közeli pizzéria teraszán