Ugrás a fő tartalomra

Életképek...

Marci lassan 5 hónapja viszi a prímet! Ma blogbejegyzés helyett néhány fényképet osztanék meg róla a születésétől a mai napokig. Kellemes böngészést!


Kezdjük is mindjárt a legelején. 2015 augusztus 11-én, egy forró nyári nap kora délutánján...


megszülettem...



haza is mentem volna rögtön, de azok a fránya doktorok még bent tartottak pár napig a sárgaságom miatt...




még szerencse, hogy anya is ott volt velem... Mit mondhatnék, enni már akkor is szerettem!







na, meg aludni is...






Amikor végre hazaengedtek apa is megpróbálkozhatott vele, hogy felöltöztessen...






Azért aludni továbbra is szeretek...sokat!




meg huncutul nézni...




utazgatni is...







játszani...






csak úgy nézelődni...







de a leginkább akkor örültem, amikor megjött a Mikulás... Ácsi, hiszen a Mikulás én vagyok!







Hát, ez vagyok én... a kis puma :)


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mérföldkövek

Kezdjük is mindjárt egy kis videóval... És, igen!!! Marci felült... S azóta egyfolytában. Nem egyszer, nem kétszer, nem is háromszor... Naponta több százszor! Felül anya ölében, szoptatás közben, felül, ha apu hazajött, felül a nappaliban, játék közben, felül a konyhában, a hálóban, mindenhol! Mérföldkőhöz érkeztünk. Nagy a boldogság. El kell őt fogadnunk, olyannak amilyen. Se túl sokat, se túl keveset tőle elvárnunk nem szabad. Hány és hány szülő esik ebbe a hibába! Fejlesztések, nyelvórák gyerekkorban, s a folyamatos elvárás, hogy gyereke diplomata, orvos, filozófus, nagy író, költő, üzletember, sebész, színész, futballista legyen. A folyamatos bizonyítási vágy... Gyerekek, akiknek nincs gyerekkoruk, mert már készülnek a nagy életre, amikor ők valakik lesznek - megfelelve a szülői elvárásoknak. Hány és hány fiatalember nem bírja el a terhet! Hiszen nem emiatt nyúlnak tiltott szerekhez? Nem emiatt ugornak az egyik kapcsolatból a másikba? Nem emiatt utaznak be fél világot,
Megjegyzés küldése
További információk

"Szó, szó, szó..." - Marci beszélni tanul

Aki facebookon is követi kis családunk mindennapjait, talán emlékezik még arra a hangfelvételre, amin az akkor még csak alig egy éves Marci fiunk az „apa” szócskát ismételgeti. Az azóta eltelt időben sok más szót is megértett és kimondott már, de vannak időszakok, amikor közülük egyet-egyet elfelejt. Marci ma - néhány hetes kihagyás után - ismét apának szólított. Boldogság a köbön! Sajnos feleségemnek még nem adatott meg az az öröm, hogy Marcello – ahogy olaszos hangulatunkban olykor Marcinkat nevezzük - anyának szólítsa őt. Remélhetőleg ez már a közeljövőben megváltozik! Bizakodásomnak jó okot ad, hogy Marcink egyre több szót ért, és egyre több szót mondani is megtanult már. (rövid lista - kimondott szavak: „adjál”, „be”, tente, tik-tak, lámpa, cica, apa, baba, bárány; állathangok utánzása, állatok jelölése: kutya, oroszlán, bárány, ló, madár, kacsa, tehén, hal, stb.; amiket mutatni szokott vagy ért: has, haj, pancsi, ham-ham, víz, szem, fül, orr, száj, fog, láb
2 megjegyzés
További információk